Mint azt korábban írtam, tegnap eljutottam egy újabb orvoshoz. Sokat kellett várni, de megérte, mert egy picpvel okosabb lettem azt hiszem. Nos a szakvélemény a következő volt: peteérés volt, tüszőrepedés volt. Az októberi hormonvizsgálat alapján októberben is volt tüszőrepedésem. Egészen pontosan azt mondta a doktor úr, hogy olyan progeszteron szint mellett, ami nekem van, azzal van peteérés, bár valóban nem túl magas. Azt mondta a clostilbegytettel van lehetőség valóban kicsit felturbózni, de szerinte lehet, hogy kicsit túlstimulálta a doktornő a petefészkem. Szerinte ugyanis elég lett volna a napi egy tabletta clostilbegyt. Elküldött D vitamin szintmérésre, és egy terheléses vércukorszint mérésre. Továbbá elküdlött, hogy a progeszteron szintemet az ovuláció után 6-8 nappal ismételten nézessem meg. És ismét felmerült bennem a kérdés: most akkro mi van? Volt bajom, vagy van bajom? Közben az édesanyám a barátcserje kapszulát javasolja folyton, ami egy munkatársán egy hónap alatt segített a nővérem pedig azt szajkózza, hogy túlságosan rástresszeltem és túlzásba viszem. Szerinte nem kell szedjek semmit, csak legyek együtt sokat a férjemmel.
Véleményem szerint azért ez nem ilyen egyszerű és ha köztetek olvasók között sem úgy történik a teherbeesés, hogy már csak a "gondolattól" terhesek lesztek, akkor pontosan tudjátok miről beszélek.
Én tisztában vagyok vele, hogy mikor kezdődött nálam a többiek által emlegetett ráfeszülés: amikor megtudtam, hogy baj van. És nem ráfeszültem, csak nagyon tenni akartam azért, hogy ne legyen probléma. Közben meg féltem attól, hogy esetleg velem történik meg az, amiért egész életem során tettem, hogy ne történjen meg. Mindezek fényében most egy újabb reményteljes hónap elébe nézünk. Én is és a férjem is.