Életemben először jártam vérvételen, azelőtt nem emlékszem, hogy vettek volna tőlem vért valaha, szóval nagyon - nagyon féltem. Mindigis ódzkodtam a tűtől és próbáltam minél távolabb kerülni tőle. Azonban egy nagyon kedves nővért sikerült kifognom, aki annak ellenére, hogy 26 éves voltam, ne nézett teljesen hülyének, hogy ennyire pánikolok a vérvételtől, ami mint utólag kiderült, tényleg nem nagy dolog és az ember valóban nem érez többet egy szúnyogcsipésnél.
Az első vérvételem után, mikor megkaptam az eredményt az első dolgom az volt, hogy azonnal utána nézzek annak. Nos, ahogy azt már megszokhattuk, az interneten az első oldal, amit bedobott az eredményemet tekintve arról informált, hogy az eredményeim szerint valószínűleg mellékvese problémám, vagy agyalapi mirigy daganatom van. Több se kellett én egyből az ördögöt a falra festettem jó szokásomhoz híven és kétségbeesetten hívtam fel a férjem az internetes eredménykiértékelés kapcsán. Persze a pletyka hamar elterjedt és alig 10 percen belül, már az angliában élő nővérem írt rám, hogy ne hülyüljek már. Aztán persze jött édesanyám is. Majd igazat adtam nekik, hisz az interneten minden tünet megtalálható a rák valamilyen formájában. Így kicsit megnyugodtam, de ott bujdokolt bennem a tudat, mi van ha rákos vagyok...Mivel ezt nem tudtam a fejemből kiverni elkezdtem a neten orvosok után kutatni, akiknek az eredményem elküldve kikérhetem a tanácsát. Több orvosnak is írtam, de egyetlen olyan orvos volt, aki emberszámba vett és komolyan vette az aggodalmam és ennek fényében válaszolt és nyugtatott meg, hogy az eredményeim sok mindenre utalhatnak a stressztől kezdve a daganatig. Elmondta, hogy nyugodjak meg, hisz az tényleges választ a második vérvétel után fogom úgyis megkapni, mivel a két eredmény tükrében tud az orvos következtetést levonni az állapotomról. Ezúton is köszönöm neki!